HTML

A sorsom az örökbeadás volt

35 éves vagyok, két éve történt a dolog. Sok helyen olvastam miket írnak rólunk örökbeadókrol, jót és persze rosszat. Főleg arról aki maga keres örökbefogadó szülőket a gyerekének. pedig én isazok közé tartozom és elmesélem a történetemet nektek.

Friss topikok

  • Nyuszifül03: Kedves Örökbeadó! Nagyon megható volt olvasni soraid, mert mi is szeretnénk majd örökbefogadni eg... (2010.02.09. 12:07) A kezdetek
  • Örökbeadó: Tepi68! Nagyon kedvesek és meghatóak a szavaid, eddig aki ide írt minden kedves volt és megértő! N... (2010.02.08. 18:17) Már a mában élek
  • bondee: Na ezt nem bírtam sírás nélkül végigolvasni. Pont így volt velünk is. Én is így "szültem". Így i... (2010.02.07. 17:36) Folytatás

Linkblog

Archívum

Részletek

2010.02.08. 19:17 Örökbeadó

Sokan kérdeztetek privátban tőlem dolgokat akkor most leírom.

Nekem fontos volt nagyon,hogy az örökbefogadókkal összeismerkedjek és ne csak futólag, szerettem velük lenni, akkor boldog voltam és felszabadult! Biztonságban éreztem magam velük!  De teljesen tisztában voltam azzal,hogy a baba miatt vannak mellettem és ez csak addig tart amíg meg nem születik a baba. Soha meg sem fordult a fejemben,hogy majd én írok nekik vagy felhívom Őket pdig mai napig meg van a számuk. Soha nem tudnám azt tenné, nem kényszeritett senki erre a dologra akkor miért akarnám zsarolni Őket??? Nem hiszem,hogy sokan lennénk akik ilyet tennének, nekünk megkönnyebbülés ha véget ér ez az egész, persze fájdalmas is de felszabadul a lelkünk egy tehertől. Azok akik esetleg zaklatnák a családot annak csak a pénz kell, és soha nem volt megfontolt és átgondolt a döntése.

Az,hogy közösen szültünk életem legszebb pár órája volt, mintmár irtam ott összeforrt a sorsunk azt sem Ő sem én nem felejtem el! Soha nem bántam meg és aki nyílt örökbefogadással talál a babájára annak csak ajánlani tudom, szerintem megnyugvás az anyának és nekünk is!

Orvost Ők néztek nekem, mert akinél voltam nekik nem volt szimpatikus  így kerestek egy orvost magándorvost Ők fizettek mindent, de nekik ez nyugalom volt és persze nekem is hiszen bíztam bennük is.

Én nem néztem meg egyszer sem a fiamat, nem akartam mert akkor az arca beleégett volna az emlékembe és ezt nem akartam. Nem is kértem róla képet sem, amikor a kapuban megkérdezte akarok-e róluk tudni néha azt mondtam nem , majd egyszer találkozunk és akkor minddent elmesélek neki.

 

Akinek kérdése van írjon és szivesen válaszolok! Köszönöm a sok kommentet nagyon jól esik! Kívánom,hogy mindenkinek hamar teljesüljön az álma, és mi örökbeadóknak azt kívánom,hogy éljük az életünket tovább boldogan, amennyire tudjuk és készüljünk majd a találkozásra a gyerekeinkkel, ami nem lesz könnyű!

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://amikormindenelindult.blog.hu/api/trackback/id/tr721740124

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása