Szóval beindult az új életem, amiben azért minden nap eszembe jutott a kisfiú akit odaadtam, mi lehet vele,hogyan élhet. Mindig is gondolni fogok rá, de tudom neki jó helye van, én még ma sem tudnám tiszteségben felnevelni pedig már két év eltelt. Lett párom Ő az életem a mindenem tudja mi volt a multban soha nem kövezett meg érte, elfogadta és megértette ez volt a legjobb döntés az életemben akkor. Ma sem csinálnám másképpen a dolgot ugyanúgy tennék mindent. Így visszagondolva minden megvolt írva előre, az hogy arra az oldalra tévedjek, az,hogy bemenjek és a pap azt mondja amit, az hogy az a lány oda ült mellém, semmi sincs véletlen! Örökké hálás leszek a szülőknek akik annyira szerettek, tördőttek velem azokban az időkben, amit tudtak segítettek nekem, mindig óvtak féltettek. Soha nem fogom elfelejteni az anyuka arcát, ahogyan a fiamra nézett először,amikor a kezében volt, ahogyan már szerette pedig még a hasamban volt. Mint írtam nehéz volt az elszakadás de tudtuk,hogy akkor ott addig tart a mi barátságunk, de úgy kellett lennie.

Minden öökbeadónak üzenem ez a mi sorsunk, meg van írva ha ezt kell tennünk és legyenek nagyon erősek, mindent kibírunk a cél érdekében. Ha találtatok megfelelő szülőket, legyen az Alapítvány útján vagy máshogyan, akkor tiszteljétek becsüljétek Őket, és tartsatok ki mellettük! Nekik sem könnyű azt az időszakot végig izgulni, hiszen soha nem tudhatják bennünk mi zajlik le. De ha tényleg megtaláltátok azt a párt akik a babának a szülei lesznek, támogassátok Őket ti is, biztosítsátok Őket arról,hogy soha nem fogtok meghátrálni, én tudom nekik milyen nehéz miken menek keresztül, Ők is ugyanúgy félnek mint mi, csak Ők próbálnak erősnek látszani, miattunk és a baba miatt.

Kedves örökbefogadásra várók! Minden tiszteletem az Önöké, más babáját felnevelni úgy mintha az a sajátjuk lenne nem kis feladat. De higyjenek a sorsukban,hogy azért találkoztak azzal az anyával mert vele kellett, Ő volt megírva maguknak.  Mi ugyanolyan hálásak vagyunk Önöknek mint önök nekünk, ez kölcsönös! Soha nem gondoltam volna,hogy egyszer ilyen helyzetbe kerülök, de visszagondolva minden úgy alakult ahogyan terveztem, ennek így kellett lennie, és remélem az írásommal sokaknak reményt adtam, és kicsit belátást abba mi miken megyünk végig míg aláírjuk a papírt!